Ha különböző testi panaszainkkal orvoshoz fordulunk, ők egyre több figyelmet fordítanak a lelkünk és testünk állapota közötti összefüggések felismerésére. De vajon, az orvoshoz fordulás előtt, mi nők mennyire figyelünk testünk jelzéseire, tüneteire, amelyek később betegséget okozhatnak?

Vagyis… Gondoljunk csak a stresszesebb időszakainkra, hogy milyen testi tüneteink jelentkeznek ilyenkor. Bizonyára ismerős az érzés, hogy amikor feszültebbé válsz, gyorsabb lesz a légzésed, szaporábbá kezd válni a szívverésed, látható elpirulással a verejtékmirigyek működése aktiválódik, izzad a tenyered, kiszárad a szád, izmaid megfeszülnek és a sort még folytathatnám.

Hölgyeim, mintha megváltozott volna az időélményünk. Nem tudjuk, hogy hová rohanunk, de oda egyre gyorsabban, amely egyre növekvő fizikai és lelki terhet ró a szervezetünkre, és kimerüléshez vezethet. Nem vagyunk jelen az aktuális pillanatokban, rágódunk a múlton vagy szorongunk a jövőtől. Néha meg eszeveszetten szervezzük és tervezzük a jövőnket, amelyben – egyszer majd – kiegyensúlyozott békés életet élhetünk a „karosszékünk” kényelmében.

Hát igen! Közben elmegy az élet mellettünk, és már azt vesszük észre, hogy felnőttek a gyerekeink, az életminőségünk egyre rosszabb. Az idő tudtunkra adja, hogy elszaladt, és nem élveztük az életünket. Jobb esetben. Rossz esetben valamilyen betegséggel küzdünk, amit meg tudtunk volna előzni, ha odafigyelünk a testünk jelzéseire. Vagy észrevettük, de képtelenek voltunk lazítania terheinken.

A stressz mindannyiunk életében jelen van, része a mindennapjainknak, amelynek jellemző tüneteire nem mindig tudunk elegendő figyelmet fordítani. Vajon a stressz önmagában betegség-e vagy mi „gyártunk” betegséget belőle? Kiderül majd a következő bejegyzésemből…

 

Addig is, ha van kedved és szeretnéd tudni, hogy mennyire vagy képes elviselni a feszültséget, töltsd ki a stressz tesztet az alábbi weblap címen és olvasd el a hozzá tartozó értékelést!

ttp://www.eletstilusorvoslas.hu/stresszteszt

---

 

Az egyedüllét néha egy feladat, amellyel mindannyiunknak szembe kell nézni. Nem lehet elfutni előle. Meg kell oldani. Lehet, hogy egy lépés a szabadság felé. Ez nem azt jelenti, hogy a világtól elvonulva kellene élnünk... Sőt!

---

Használjuk ki a szabad óráinkat arra, hogy teljesen önmagunkkal legyünk. Ez kezdetben lehet, hogy nagyon szokatlan. Elképzelhető, hogy előre be kell tervezni a napirendbe, döntést kell hozni érte. Ha eleinte nehéznek találjuk a feladatot, ne ijedjünk meg!

Ha ezt észben tartva közelítjük meg választásunkat, könnyebb lesz felhagyni azokkal a dolgokkal, amelyekről azt gondoljuk, hogy még mindig jobb, mintha egyedül lennék. Azért nehéz nemet mondanunk egy esetleges rossz párkapcsolatra, mert lehet, hogy pillanatnyilag örömet okoz.

Más nézőpontból sokkal könnyebb meghozni a döntést, ha azt érezzük, hogy nem lemondunk valamiről, hanem megajándékozzuk magunkat a szabadsággal, amely néha – egy rövid időre – egyedülléttel párosulhat. Azt se felejtsük el, hogy sokan félve az egyedülléttől, a boldogtalanságtól, nem mernek kockáztatni. Inkább nem tesznek semmit, mert biztosak akarnak lenni abban, milyen következményekkel jár a következő lépésük. Persze lehet, hogy éppen emiatt nem lesz részük sohasem a boldogságban.

Ha nem akarjuk látni, akkor persze elfordulhatunk ettől az úttól, de az a rossz hírem, hogy továbbra is bennünk marad. Ha mégis érezzük magunkban a vágyat, akkor tegyük fel magunknak a kérdést, hogy miként juthatunk el a célhoz? Viszont akkor kénytelenek leszünk akár egy rövid időre is azt tenni, ami ellen tiltakozunk: egyedül lenni.

Az egyedüllét esély, a legjobb tanítómester, hogy valódi ismeretséget kössünk valódi önmagunkkal, és az így szerzett új tudás birtokában tisztábban lássuk, mire vágyunk igazán. Az egyedüllét megdöbbentő és rendkívüli ajándék, hogy időt és teret adjon önvalónk megismerésére és gyarapodására.

Mindegy, hogy magunkban mélyülünk-e el éppen, kellemes vagy kellemetlen időszakot élünk-e át, a fejlődés érdekében szembesülünk-e bizonyos érzelmekkel, egyszerűen megfelelő és kielégítő társaságnak éljük meg magunkat! Akár valamilyen kellemes tevékenység közben, akár csak úgy, semmit nem csinálva, lazítva, lengedezve: rendben van körülöttem a világ, és rendben vagyok benne én is. És ha készen állunk arra, hogy őszinték legyünk önmagunkhoz, beteljesedhet a vágyott boldogság.

Merjünk egyedül lenni, másként gondolkozni!

---

 

„Mikor el merem viselni az egyedüllétet, felzeng a világ. Megszólal az egész. Jelen kell lenni az elviseléséhez, az igaz; erő kell annak tudomásulvételéhez, hogy az egész életem – mindenki, akit ismerek és minden, amit tudok – most és egyidejűleg válik esedékessé: az egyedüllét csöndjében egyszerre szólal meg. Ilyenkor én is ezerfelé tudok beszélni egy időben, és a gondolatok összehasonlíthatatlanul gyorsabbak a szónál, talán gyorsabbak a fénynél is. Nagy esély, egyedülállóan csodálatos estély valakivel magunkban lenni. Ünnep.” (Kornis Mihály)

Az egyedüllét ugyanúgy az életünk része, mint a párkapcsolat vagy a barátság. Az életünk során nagyon sok olyan helyzetet élhetünk meg, amikor magányosnak érezzük magunkat. Ilyenkor egyedül maradunk az érzéseinkkel, a gondolatainkkal és a problémáinkkal. Üresség, a világtól való elzártság, kirekesztettség és fájdalom jellemezhet bennünket.

Fontos azonban, hogy tudjuk, hogy az egyedüllét nem feltétlenül jelent magányt. Nem minden egyedül élő ember lesz egyben magányos is, miközben sokan családjuk, barátaik körében vagy nagyobb társaságban is átélhetik ezt az érzést. De amint azt tudjuk: különböző helyzeteket különbözőségeinkből adódóan különbözőképpen élünk meg. Így vannak, akik nagyon félnek az egyedülléttől, és ezek az emberek jellemzően nagyon boldogtalanok is, ha egyedül vannak. Miért is?

“Nem bírok egyedül lenni!”

Ez a felismerés gyakran kísérthet bennünket. Többnyire szükségét érezzük annak, hogy valaki, egy másik ember ott legyen mellettünk, mert úgy érezzük, csak akkor vagyunk boldogok.

Bizonyított dolog, hogy az újszülött nem tesz különbséget önmaga és a világ többi része között. Nem tudja, hol ér véget ő és hol kezdődik a másik ember. Ha egy csecsemő megfog egy játékot, azt önmaga részének tekinti, ha elvesszük tőle, akkor az a játék megszűnik létezni számára. Ilyenkor az agyunkban még nincsenek „kapcsoló táblák”. Ám ahogy fejlődik a gyermek, az agya kezd a tapasztalatai alapján „huzalokat” kiépíteni, és kialakul benne az „én” és a „mások” tudatának érzése.

Az életünk korai szakaszában elérhető fontos személyekkel való kapcsolataink így vésődnek belénk, és a lelkünk is egyre bonyolultabbá válik. Ha kisgyermekkorban nem alakul ki az egyensúly, a bizalom a környezettel, akkor ez a felnőtt nagy valószínűséggel egész életében vágyakozik majd arra az érzésre, amikor minden lehetséges volt, azaz az egyetlenség érzésére. Így nem csodálkozhatunk azon, hogy sokan azt érzik, hogy ha egyedül vannak, akkor boldogtalanok. Ők azok, akik mindent megtesznek azért, hogy ne kelljen egyedül lenniük, hiszen akkor magányosnak érzik magukat. Sokszor még akkor is kompromisszumot kötnek, ha elviselhetetlen bánatban és magányosan élik meg a párkapcsolatukat, csak nehogy egyedül maradjanak. Vagy egy másik lehetőség, ahol egyik kapcsolatból a másikba rohannak, de előfordulhat az is, hogy alkohol okozta mámorba menekülnek, amivel az egyedülléttől való szorongásukat oldják. Igen, mert ők azok, akik hatalmas szorongással és stresszként élik meg az egyedüllétet. Nagy valószínűséggel a legnagyobb késztetés az életükben az, hogy nemet mondjon az egyedüllétre. Nyilván ez egy negatív hajtóerő, ami hosszútávon rombol, mert minden mást maga alá gyűr. Miután továbbra is el akarják kerülni az egyedüllétet, nem engedik meg maguknak, hogy szembenézzenek az önállótlanságukkal. Fontos, hogy mindig elterelje valami a figyelmüket. Ha állandóan egy ilyen környezetre vágyunk, rohanunk egyik helyről a másikra, egyik kapcsolatból a másikba. A megoldatlan konfliktusokat nem engedjük, hogy felszínre törjenek, a félelmeinket elfojtjuk, és persze mindeközben áldozatnak érezhetjük magunkat. Rutinos önpusztítókká válhatunk.

Következő bejegyzésemből pedig megtudhatod, mi a teendő, ha magadra ismertél! Addig is végezd el stressz tesztünket, és olvasd el a hozzá tartozó értékelést!

http://www.eletstilusorvoslas.hu/stresszteszt

---

 

„Az élet nagy titka az, hogy nincs nagy titok. Bármi legyen is a célod, elérheted, ha hajlandó vagy érte tenni.” (Oprah Winfrey)

---

A nagy bizonytalanságunkban sokszor inkább nem döntünk sehogy. Arra gondolunk, hogy ezt már ismerjük, az újtól meg félünk. Ha jobban belegondolsz ez is egy döntés, csak nem annyira előremutató. Biztosan sokszor előfordult már veled, hogy érezted, változtatni kell, de halogatod. Ilyenkor mindig keresel valami indokot, hogy még miért nem. Az a tapasztalatom, nagyon sokan beleesnek abba a hibába, hogy csak a „fájdalomküszöbük” elérése esetén mernek dönteni, és persze ilyenkor a „vészkijáratot” kezdik keresni.

Tudtad, hogy a kutatások szerint nagyon kevesen rendelkeznek konkrét célokkal az életük egyes területeivel kapcsolatban, amiket írásos formába is öntenek? Pedig nem olyan dologról beszélek, ami túlságosan nehéz lenne.

Rendkívül fontos, hogy tudd, miért csinálod azt, amit csinálsz! Nagyon pontosan tudnod kell, hogy mit akarsz. Életed döntések sorozata, amivel irányíthatod mindennapjaidat, de jobb, ha tudod, a nem döntés is a te döntésed.

Gondold át, mivel töltöd az idődet! Lehet, hogy most még sok értelmetlen dologgal, mindeközben még áldozatnak is érezheted magad. Pedig csak alvajáró vagy. Ezért nem tudod uralni a gondolataidat, érzéseidet és irányítani cselekedeteidet. Biztosan nyomasztóan hat rád, amit most mondok, de ha csak azt várod, hogy majd valami lesz, és egyszer csak majd megoldódik, akkor neked nagyon vontatott, nem túl elégedett és nem túl örömteli életed van. Seregnyi akadályozó és téged eltérítő olyan dolog ér, ami jócskán lassítja a helyzetfelismerő képességedet, vagy még rosszabb, végleg elveszi a kedvedet attól, hogy igenis tudj végre dönteni. Sok mindenkit meg is kérdezhetsz róla, hogy mi a véleménye erről vagy arról, de végül senkire nem hallgatsz.

Lehet, itt az idő, hogy felébredj, és ne csak sodródjál az árral. Fontos lenne, hogy a szemed előtt lebegjen a cél, hogy mit, miért akarsz. Talán le is írhatnád. Ez mágnesként fog előrehúzni az úton, és észre sem veszed a „nehezítéseket”.

Vagy képzeld el egy pillanatra, hogy az óceán közepén evezel, és csak vizet látsz magad körül. Tudnád, hogy melyik irányba menj? De most hunyd le a szemed és képzeld el, hogy megpillantod a szárazföldet. Mennyivel jobb érzés! Most már tudod, hogy merre evezzél! Minél közelebb kerülsz a célhoz, annál inkább akarod. Egyre erősebben fogod érezni azt a szándékot és erőt magadban, amely hajt téged előre. És közben akár még élvezheted is az utat. Azután biztos vagyok benne, hogy élvezed majd a sikeredet és érezd a magabiztosságodat. Majd jön a következő cél.

Csak arra kérlek, hogy írd le!

Szókratész azt mondta: „Át nem gondolt életet nem érdemes élni.”

Rendszeresen tedd fel magadnak a kérdést: Mit akarok elérni? Hol akarom ezt elérni? Mikor akarom ezt elérni? Hogyan akarom ezt elérni? Miért akarom ezt elérni?

A céljaink adnak lendületet, lelkesedést és energiát. Ne tartozz azok közé, akik látszólag ébren vannak, csak éppen nem tudják, hogy hova akarnak eljutni. Teszik ők is a dolgukat: dolgoznak reggeltől estig, esznek, isznak, alszanak, élik az életüket, csak éppen nincsenek terveik, céljaik és határozott szándékaik. Az álmaid megvalósításához nincsenek ideális időpontok, csak olyan lehetőségek, amelyeket a céljaid érdekében felismersz és működtetsz.

Egy kis idő eltelte után már egyre inkább tudod és nem csak hiszed, mint kezdetben, hogy képes vagy a tudatos teremtésre. Az leszel, aki lenni szeretnél, és ott leszel, ahová vágysz. Szívből kívánom Neked ennek átélését!

Ha van kedved és szeretnéd tudni, hogy jelenleg mennyire stresszes az életed, töltsd ki a stressz tesztet az alábbi weblap címen és olvasd el a hozzá tartozó értékelést

http://www.eletstilusorvoslas.hu/stresszteszt

---

 

Csak rajtad múlik, hogy mi az, amit egy hobbiból kihoznál! Sokkal elégedettebb lehetnél az életeddel. Egy hobbival megfeledkezhetsz az aktuális munkahelyi problémáidról, megszabadulhatsz a folyamatos aggodalmaidtól, végre tudnál önmagaddal foglalkozni, és mindezek figyelembe vételével a stressz kezelés egyik legjobb módszere is. Mi számodra a jó hobbi? Az, ha minden töprengés nélkül rávágod valamire, hogy „azért, mert jó”, akkor az kezdetnek elég jó.

Ha belekezdesz egy új hobbiba, áldozzál rá rendszeresen az idődből. Csak akkor tudsz elmerülni a hobbidban, ha törődsz vele. Istápold az érdeklődésedet, amit valószínű, nem érzel majd nagy áldozatnak. Rengeteg lehetőség vesz körül, csak rajtad áll, hogy mi az, amihez igazán kedved van. Figyelj a saját reakcióidra, van-e olyan, ami megragadja a figyelmedet. Gondold végig, hogy milyen igényeid vannak: van türelmed vagy a mozgalmasabb tevékenységeket szereted? Életstílusod pergősebb, az aktív dolgokat szereted, vagy inkább szívesen lazulnál természetes környezetben? Egyedül szeretnél a hobbidnak hódolni vagy inkább csoportban? Ne félj kipróbálni új dolgokat. Ha nehezen megy a döntés, hogy merre indulj el, kérdezd meg mások véleményét. Lehet, hogy tudnak segíteni átgondolni miben vagy jó, mibe kezdhetnél bele.

Megengedheted magadnak végre, hogy nem mondja meg senki neked, hogy mi legyen az eredménye. Ugyanis, ha az okoz örömet, hogy elmész hastánc órákra, akkor legyen. Sokszor a sikerélmény, a fejlődés okozza az ember számára a legnagyobb örömöt, ugyanakkor előfordul az is, hogy épp ellenkezőleg: az esik jól, hogy kicsit „csak úgy” szöszmötöljünk valamivel, vagy hallgassunk valamit, de mindenképpen jótékony terápiás hatása lesz.

A társadalom kétféle embertípusra oszlik: azokra, akiknek értékes a személyes idő és kevesebbet keresnek, illetve azokra, akik a magasabb fizetésért hajlandók sokat dolgozni. A kutatások eredményei bebizonyították, hogy azok az emberek a boldogabbak, akik kertészkednek, játszanak a gyerekeikkel és időt szentelnek a hobbijaiknak. A kutatás eredményei ráadásul a különböző jövedelmi szintű és nemű emberek esetében is igaznak bizonyultak. Azt is tudjuk, hogy a boldogság nem kívülről, hanem saját bensőnkből fakad.

A British Columbia-i Egyetem 4600 fő részvételével készítette el felmérését. A tanulmány szerzői azt írták, hogy azok az emberek, akik a szabadidő tartalmas eltöltését, nemcsak hogy fontosnak tartják, de legalább egy hobbijuk is van, boldogabbnak érzik magukat.

Bármit is csinálunk, a lényeg, hogy megéljük az élményt, legyen szó sportról, zenehallgatásról vagy az illóolajokban való elmélyülésről. A kulcs a minőségben rejlik: hogyan és miként éljük meg az adott pillanatot, mennyire engedjük át magunkat a történéseknek, miközben elveszítjük az időérzékünket.

A boldogságot az endorfin nevű hormonnal is együtt szokás emlegetni. Az endorfin az agyunkban termelődik változatos tényezők hatására. Az endorfin, avagy a boldogsághormon ellazít, kellemes érzést biztosít. Az endorfin a fájdalomingerek továbbítását blokkolja az idegsejtekben, valamint szabad utat enged a dopaminnak. A dopamin egy lélegzetelállítóan bámulatos vegyület, és sok mindenért felelős az agyban, például a „valaminek” megszerzése feletti örömérzetért, illetve ennek hajtóerejéért. Az is következik ebből, hogy a függőség kialakulása is az ő hatásköre. Vagyis az igazi „boldogsághormon” a dopamin, bár annak a vérben megfelelő koncentrációját az endorfin teszi lehetővé.

Szabadidődet tehát érdemes tudatosan megtervezni, amivel csak szeretnéd. Ezekre az órákra érdemes úgy „odafigyelni”, hogy annak tárgya saját magad legyél. A cél pedig az, hogy sokkal boldogabb és elégedettebb lehess.

Ha van kedved és szeretnéd tudni, hogy mennyire vagy képes elviselni a feszültséget, töltsd ki a stressz tesztet az alábbi weblap címen és olvasd el a hozzá tartozó értékelést!

http://www.eletstilusorvoslas.hu/stresszteszt

---

 

„A boldogságszakértők azt mondják, bármi is legyen a hobbid, ha időt szánsz rá és fontosnak tartod, nem pedig ráadásnak tekinted, amivel elütöd a szabad perceidet, az hatalmasat lendít a boldogságodon.” – írja Gretchen Rubin Boldogságterv című könyvében.

---

Az persze külön bónusz, hogy a boldogságkutatók is erre jutottak, de mégis, miért űznénk egy hobbit, ha nem azért, hogy örömöt okozzon és közben jól érezzük magunkat?

Sokan nem szeretik, ha megkérdezem, hogy mi a hobbid. Azt tapasztaltam, hogy azért, mert egész egyszerűen nincs és sosem volt hobbijuk. Elmondásuk szerint azért nem: „mert munka után örülök, ha időben haza érek, időre kész leszek a házi munkával és éjfél előtt beeshetek az ágyba.”

Mielőtt nagyon belemerülnénk a kérdésbe tisztázzuk, mit is jelent az, hogy hobbi? Valami, amire nem sajnáljuk az időnket, a pénzünket és a türelmünket. Valami, amiről szeretettel és szenvedéllyel mesélünk… Élvezzük csinálni, és teljesen át tudjuk magunkat adni neki. Ez azért van, hogy amikor egy „dolgot” teljes átszellemüléssel végzünk, abba teljesen bele tudjuk élni magunkat, és magas szintű örömöt, boldogságot, elégedettséget képes adni számunkra.

 

A szenvedélyesen „végzett” hobbi hozzásegíthet mindannyiunkat a pszichológus Csíkszentmihályi Mihály által leírt „flow” (áramlat) érzésének megéléséhez. Egyébként ő arra a kérdésre keresi a választ, hogy miért érdemes élni. Úgy véli, a pénz nem tesz bennünket boldoggá, így olyan embereket tanulmányoz, akik örömet és tartós kielégülést találnak olyan tevékenységekben, amelyek előidézik az áramlat, vagyis a flow állapotát.

Na, ilyenkor nincs szükségünk arra, hogy másoknak magyarázzuk, megmagyarázzuk, hogy miért olyan jó csillagokat figyelni, maratonon részt venni, harcművészetet gyakorolni, meditálni, jógázni, kagylót gyűjteni, filmet nézni, zenét hallgatni, korcsolyázni, amatőr rádiózni, agyagozni, olvasni, modellezni, rajzolni, túrázni, kincset keresni és még napestig folytathatnám a sort. Azért, mert sokkal boldogabbnak és elégedettebbnek érezzük magunkat tőle!

„Iszonyatosan jó érzés!” – mondta a napokban az egyik kliensem. „Imádom, amikor kitalálom, hogy melyik tortát süssem meg az összegyűjtött receptjeimből, és sikerül. Megszállott vagyok! Élvezem, amikor megalkotom és utána látom, hogy boldog, akinek készült. Apróságnak tűnik, mégis az életembe belelop valami olyat, amit semmi másban nem tudok érezni. Egyébként főzni egyáltalán nem is szeretek. De ez, teljesen más”. Másik kliensem: „Én amikor elmegyek futni, szinte teljesen kikapcsolom a külvilágot, nem figyelek másra, csak magamra, és teljesen ki tudom kapcsolni belső gondolataimat is. Ilyenkor minden rendben van. Utána úgy érzem magam, mintha feltöltöttek volna, kicseréltek volna.”

Ha egy pillanatra is elbizonytalanodnál azzal kapcsolatban, hogy milyen hobbit válassz, akkor gondolj vissza arra, hogy mi az, ami örömet okozott gyerekkorodban. Milyen elfoglaltsággal tudtad leginkább lekötni magad? Mihez vonzódtál a legjobban? Nagy valószínűséggel a mai napig kötődsz azokhoz a dolgokhoz, amik régen érdekeltek.

A témát folytatom a blog következő bejegyzésében!

Ha van kedved és szeretnéd tudni, hogy mennyire vagy képes elviselni a feszültséget, töltsd ki a stressz tesztet az alábbi weblap címen és olvasd el a hozzá tartozó értékelést!

http://www.eletstilusorvoslas.hu/stresszteszt

---