Intimitás önmagunkkal – 1. rész

„Mikor el merem viselni az egyedüllétet, felzeng a világ. Megszólal az egész. Jelen kell lenni az elviseléséhez, az igaz; erő kell annak tudomásulvételéhez, hogy az egész életem – mindenki, akit ismerek és minden, amit tudok – most és egyidejűleg válik esedékessé: az egyedüllét csöndjében egyszerre szólal meg. Ilyenkor én is ezerfelé tudok beszélni egy időben, és a gondolatok összehasonlíthatatlanul gyorsabbak a szónál, talán gyorsabbak a fénynél is. Nagy esély, egyedülállóan csodálatos estély valakivel magunkban lenni. Ünnep.” (Kornis Mihály)

635800954337440320160159898_alone_life

Az egyedüllét ugyanúgy az életünk része, mint a párkapcsolat vagy a barátság. Az életünk során nagyon sok olyan helyzetet élhetünk meg, amikor magányosnak érezzük magunkat. Ilyenkor egyedül maradunk az érzéseinkkel, a gondolatainkkal és a problémáinkkal. Üresség, a világtól való elzártság, kirekesztettség és fájdalom jellemezhet bennünket.

Fontos azonban, hogy tudjuk, hogy az egyedüllét nem feltétlenül jelent magányt. Nem minden egyedül élő ember lesz egyben magányos is, miközben sokan családjuk, barátaik körében vagy nagyobb társaságban is átélhetik ezt az érzést. De amint azt tudjuk: különböző helyzeteket különbözőségeinkből adódóan különbözőképpen élünk meg. Így vannak, akik nagyon félnek az egyedülléttől, és ezek az emberek jellemzően nagyon boldogtalanok is, ha egyedül vannak. Miért is?

“Nem bírok egyedül lenni!”

Ez a felismerés gyakran kísérthet bennünket. Többnyire szükségét érezzük annak, hogy valaki, egy másik ember ott legyen mellettünk, mert úgy érezzük, csak akkor vagyunk boldogok.

Bizonyított dolog, hogy az újszülött nem tesz különbséget önmaga és a világ többi része között. Nem tudja, hol ér véget ő és hol kezdődik a másik ember. Ha egy csecsemő megfog egy játékot, azt önmaga részének tekinti, ha elvesszük tőle, akkor az a játék megszűnik létezni számára. Ilyenkor az agyunkban még nincsenek „kapcsoló táblák”. Ám ahogy fejlődik a gyermek, az agya kezd a tapasztalatai alapján „huzalokat” kiépíteni, és kialakul benne az „én” és a „mások” tudatának érzése.

medium_yfznl7

Az életünk korai szakaszában elérhető fontos személyekkel való kapcsolataink így vésődnek belénk, és a lelkünk is egyre bonyolultabbá válik. Ha kisgyermekkorban nem alakul ki az egyensúly, a bizalom a környezettel, akkor ez a felnőtt nagy valószínűséggel egész életében vágyakozik majd arra az érzésre, amikor minden lehetséges volt, azaz az egyetlenség érzésére. Így nem csodálkozhatunk azon, hogy sokan azt érzik, hogy ha egyedül vannak, akkor boldogtalanok. Ők azok, akik mindent megtesznek azért, hogy ne kelljen egyedül lenniük, hiszen akkor magányosnak érzik magukat. Sokszor még akkor is kompromisszumot kötnek, ha elviselhetetlen bánatban és magányosan élik meg a párkapcsolatukat, csak nehogy egyedül maradjanak. Vagy egy másik lehetőség, ahol egyik kapcsolatból a másikba rohannak, de előfordulhat az is, hogy alkohol okozta mámorba menekülnek, amivel az egyedülléttől való szorongásukat oldják. Igen, mert ők azok, akik hatalmas szorongással és stresszként élik meg az egyedüllétet. Nagy valószínűséggel a legnagyobb késztetés az életükben az, hogy nemet mondjon az egyedüllétre. Nyilván ez egy negatív hajtóerő, ami hosszútávon rombol, mert minden mást maga alá gyűr. Miután továbbra is el akarják kerülni az egyedüllétet, nem engedik meg maguknak, hogy szembenézzenek az önállótlanságukkal. Fontos, hogy mindig elterelje valami a figyelmüket. Ha állandóan egy ilyen környezetre vágyunk, rohanunk egyik helyről a másikra, egyik kapcsolatból a másikba. A megoldatlan konfliktusokat nem engedjük, hogy felszínre törjenek, a félelmeinket elfojtjuk, és persze mindeközben áldozatnak érezhetjük magunkat. Rutinos önpusztítókká válhatunk.

Következő bejegyzésemből pedig megtudhatod, mi a teendő, ha magadra ismertél! Addig is végezd el stressz tesztünket, és olvasd el a hozzá tartozó értékelést!

http://www.eletstilusorvoslas.hu/stresszteszt


 

Facebook Comments

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.